Hozzád szól a vers, csak neked írtam,
 Érted minden terhet elbírtam.
 Hozzád szól a vers, mi öszintén igaz vallomás,
 Remegett a kezem mert hát szívből jött a toll vonás.
 Minden szavam igaz, bal kezemmel véstem,
 A neked szóló szavakkal már lehetséges hogy elkéstem.
 Megálmodtam egy világot,boldogan éltünk ketten,
 Senki nem állt közénk,egyek voltunk kettő az egyben.
 Papirra vittem a szavakat, tiszta szívvel írtam,
 Viszonzod majd az érzéseket, mindig ebben bíztam.
 Megvígasztal mosolyod, a bánat engem gyötör,
 Az el nem mondott szavak súlya néha a szívembe tör.
 Nem lehetsz mindig velem, a lélegzet is nehéz,
 Az érzésekkel nem bírok mert a magány lángja emészt.
 Múlandó a szerelem mit egyre jobban érzek,
 Ha veled vagyok érzem, azt hogy semmitől sem félek.
 Nem vagy mindig velem, így keserű minden nappal,
 Bevallok most mindent ebben a pár sorban.
 Hogy mondjam el azt hogy kellesz nekem,
 Érezni akarom hogy itt vagy velem.
 Szeretem az arcod mikor rám mosolyog,
 Szívem csak te érted dobog.
 Tudom megbántottalak néha és furcsán viselkedtem,
 Ne haragudj kérlek bocsáss meg nekem.
 Mindig téged várlak, rólad szól az álmom,
 Melletted a világot, úgy érzem újra szépnek látom.
 Előttem van arcod, érzem most is illatod,
 Megfogod a kezem s testem mély álomba ringatod.
 Nélküled nincsen semmi, hideg minden hajnalom,
 Kihűlt szobám falai közt kettőnk közös számát hallgatom.
 Betörnék a szívedbe, belülről zárnám lakatra,
 Én lennék kit méltatnál a szívből jövő szavakra.
 Eltelik majd 1 év talán elfelejtesz engem,
 Történjen majd bármi emlékeid akkor is dúlnak bennem.
 Nincs szükségem másra mindent megtaláltam benned,
 Néha furcsa voltam ezt kellett észre venned.
 Te vagy nekem az élet, az egyetlen kit szeretek,
 Az egyetlen kit szívemből én soha el nem engedek.
 Történjen majd bármi, ki tartok minden rosszban,
 Megküzdök majd érted, Mert hiszek egy álomban

Megosztás a facebookon