Hozzád szól a vers, csak neked írtam,
 Érted minden terhet elbírtam.
 Hozzád szól a vers, mi öszintén igaz vallomás,
 Remegett a kezem mert hát szívből jött a toll vonás.
 Minden szavam igaz, bal kezemmel véstem,
 A neked szóló szavakkal már lehetséges hogy elkéstem.
 Megálmodtam egy világot,boldogan éltünk ketten,
 Senki nem állt közénk,egyek voltunk kettő az egyben.
 Papirra vittem a szavakat, tiszta szívvel írtam,
 Viszonzod majd az érzéseket, mindig ebben bíztam.
 Megvígasztal mosolyod, a bánat engem gyötör,
 Az el nem mondott szavak súlya néha a szívembe tör.
 Nem lehetsz mindig velem, a lélegzet is nehéz,
 Az érzésekkel nem bírok mert a magány lángja emészt.
 Múlandó a szerelem mit egyre jobban érzek,
 Ha veled vagyok érzem, azt hogy semmitől sem félek.
 Nem vagy mindig velem, így keserű minden nappal,
 Bevallok most mindent ebben a pár sorban.
 Hogy mondjam el azt hogy kellesz nekem,
 Érezni akarom hogy itt vagy velem.
 Szeretem az arcod mikor rám mosolyog,
 Szívem csak te érted dobog.
 Tudom megbántottalak néha és furcsán viselkedtem,
 Ne haragudj kérlek bocsáss meg nekem.
 Mindig téged várlak, rólad szól az álmom,
 Melletted a világot, úgy érzem újra szépnek látom.
 Előttem van arcod, érzem most is illatod,
 Megfogod a kezem s testem mély álomba ringatod.
 Nélküled nincsen semmi, hideg minden hajnalom,
 Kihűlt szobám falai közt kettőnk közös számát hallgatom.
 Betörnék a szívedbe, belülről zárnám lakatra,
 Én lennék kit méltatnál a szívből jövő szavakra.
 Eltelik majd 1 év talán elfelejtesz engem,
 Történjen majd bármi emlékeid akkor is dúlnak bennem.
 Nincs szükségem másra mindent megtaláltam benned,
 Néha furcsa voltam ezt kellett észre venned.
 Te vagy nekem az élet, az egyetlen kit szeretek,
 Az egyetlen kit szívemből én soha el nem engedek.
 Történjen majd bármi, ki tartok minden rosszban,
 Megküzdök majd érted, Mert hiszek egy álomban

Megosztás a facebookon

Minden úgy kezdődött el,
 hogy velem szembe jöttél egynapon.
 Ez volt talán az....
 életemben az egyik legszebb napom.
 Boldog voltam, nem
 gondoltam, hogy egyszer minden
 elvész.
 minden egyes
 emlék a múltban elvész.
 Csak pár sort hagytál nekem,
 talán ezzel is beérem.
 De rosszul gondoltad,
 mert én legbelül még érzem.
 és soha nem foglak el feledni.
 Talán nagyon nagy a kérés,
 hogy próbálj meg szeretni.
 Minden egyes pillanat,
 szívembe belehasít.
 Túl nagy már a távolság,
 ami tőled elszakít.
 Ha eljön a tél, a hó
 takarja majd arcunk.
 Ha távolodunk egymástól
 én feladom a harcunk.
 Kilépek, mert számomra
 kicsi lett a zárka.
 Nem hagyhatom a
 lelkemet örökre bezárva.
 Nekem te voltál,
 akit álmomban kerestem
 te voltál az, ki
 mellett mindent elfeledtem.
 Te voltál a tűz, ami
 lángra lobbant bennem,
 te voltál a víz, ami
 megtisztított engem.
 Te voltál a nap, ami a
 fény volt életemben,
 te voltál a hold, ami
 az álom volt szememben

Megosztás a facebookon